Patakcsobogásra ébredni






"Csak nem gondoljátok, hogy amíg ti szórakoztok, mi itthon ülünk?" Ezzel a felkiáltással kezdtem szállás után nézni a két kicsivel, mert úgy alakult, hogy bolondok napján férj egzotikus városnéző túrára ment (Grúziába), Hanna pedig a gyermekvasutas csapatával tavaszi túrára.



Olyan helyet kerestem magunknak, ami nincs túl messze Budapesttől, kényelmesen elérhető autóval, kellően vadregényes és pénztárcabarát. A tökéletes megoldás a szemem előtt volt mindvégig ugyanis a mesebeli Nagybörzsönyben lévő Malomkert Panzióra esett a választásunk. A terep ismerős volt számunkra, mivel osztálykirándulás és énekkaros tábor alkalmával is megszálltak már ott a lányok. Viszont anyával (vagyis velem) még nem és az annyira más. Főleg, hogy azzal a nem titkolt szándékkal mentünk el, hogy majd ott megejtem a kicsik felvilágosítását is, épp úgy, mint azt évekkel ezelőtt Hannával tettem.(írtam is róla itt)


Ahogy az gyerekes családoknál gyakran előfordul, az indulás napján Noémi gyengélkedni kezdett és a láza is felment, ám úgy éreztük, hogy a friss erdei levegő majd meggyorsítja a gyógyulást és a Dedalonnak köszönhetően majd remélhetőleg végigaludja az autóutat. Így is lett. Másnap már az ottani első számú nevezetességgel, a kisvasúttal zötykölődtünk fel egészen Nagyirtás pusztáigig, ahol egy irtó (hahaha) helyes hüttében azonnal teáztunk és kávéztunk egyet, hogy aztán visszagyalogoljunk a Kisirtásig és majd ott újra kisvonatra szállunk. Ez volt az eredeti terv, ám annyira élveztük a lejtmenetet és a kényelmes terepet, az éppen zöldellő erdőt, a tavaszi levegőt, hogy inkább egészen Nagybörzsönyig sétáltunk, vagyis 8 km utat tettünk meg úgy, hogy észre sem vettük. A kisvasút hangos és büdös (főleg ha a mozdony közelében ül az ember) viszont annyira vadregényes terepen megy, hogy joggal mondják, hogy az egyik legszebb erdei vasút útvonal az övék. És az is jó, hogy vittem magammal egy kis plédet.







Szobánk erkélye a csörgedező Börzsöny patakra nézett. Ilyen helyen olvasgatni vagy csak nézni ki a fejünkből olyan, mintha töltőre tennék az embert. Viszont nyughatatlanok vagyunk ezért rögtön bejártuk a kis falut és nevettünk azon, hogy a 3. nap után már úgy éreztük, hogy ismerünk mindenkit. Rózsika néni tyúkjait pl. addig nézegettük és addig beszélgettünk, míg egy rekesz házi tojással gazdagabban tértünk vissza a panzióba. És olyan jó volt nem sietni sehová. Megállni egy szép ajtó előtt, észrevenni egy zöld gyíkot vagy egy bogarat. Azoknak a jellegzetes, típusos házak ajtajainak fényképezése egyébként szenvedélyemmé vált. A lányok már mosolyogtak rajtam amikor egy újabb, lépcső nélküli, műemlék ajtót fotóztam, de elmagyaráztam nekik, hogy montázst szeretnék készíteni belőle és láttam, hogy ők megértően, kuncogva összenéztek és rám hagyták az újabb hóbortomat.





A kisvasút mellett a másik dolog ami miatt Nagybörzsöny kihagyhatatlan, a kenyérlángos. Igazi, kemencében sütött, tetszés szerint variálható feltéttel, szívvel-lélekkel és nagy-nagy szakértelemmel készített kenyérlángos illat lengi be a falut vasárnaponként. A nagybörzsönyiek felosztják egymás között, hogy melyik alkalommal ki gyújtja be a kemencéjét és ki süti az éhes turistáknak a csemegét. Ilyen finomságot ebédeltünk és pár óra múlva megszavaztuk, hogy ugyanezt uzsonnázunk. A házigazda is ismerős volt, mert előző nap ő szolgált ki bennünket a boltocskában, ahol jégkrémet vettünk, mert hiszen anélkül nincs nyaralás még akkor sem ha még csak tavasz van.





A Malomkert Panzió három szélforgós minősítéssel ellátott KidsOasis szálláshely és ez most elég reklámízű mondat de nem tehetek másképp hiszen az előbb említett KidsOasis cég munkatársaként nem hallgathatom el, hogy mennyire tényleg nagyon családbarát a szállás. Pl. nem baj, hogy nem vittünk magunkkal biciklit mert nagyon igényes kerékpárokat lehet családbarát áron bérelni náluk. Ki is használtuk a lehetőséget és a falucska minden zegét zugát bejártuk. Később Noémivel jó kis pingpong meccseket játszottunk, Eszter pedig boldog volt, hogy mint minden utazása alkalmával most is találkozott egy macskával, akit kényeztethatett. A szomszédban egy bárány bégetett. Eszter vele is összebarátkozott és mivel ő igen nagy állatbarát, úgy döntöttünk elsétálunk a falu végén lévő állatsimogatóba, ahol sokkal kedvesebb, barátságosabb fogadtatásban volt részünk, mint azt reméltük. Az ott dolgozó kedves lány végigkísért bennünket és részletesen, hosszan mesélt nekünk az állatokról akik között nemcsak őshonos, háziállatok voltak, hanem ormányosmedve vagy vietnami csüngőhasú malac is.





Hajtányozással búcsúztunk a tavaszi pihenésünktől. A kisvasút mellett található hajtányt két fő tekerheti, kettő pedig hátulról élvezheti a száguldást majd az erőlködést merthogy a lejtős pálya egyszercsak emelkedőre vált és minden combizomra szüksége van a hajtóknak, hogy megérkezzünk a kiindulási helyre. Mindezt ötször tehetik meg, merthogy egy jeggyel ennyit tekerhetünk vele. Azt hiszem bőven elég is. Itt már videóztunk és riportokat készítettünk vagyis jó hangosak voltunk.


Ja és remekül, mondhatni könnyedés sikerült a beszélgetés a lányokkal a panzió előtti játszótéren lévő kerti hintában vagyis megadtam a módját nekik is épp úgy, mint évekkel ezelőtt Hannának.


Az ajtók, a kenyérlángos, a jó levegő és a mesebeli erdő miatt pedig bármikor visszamennénk.



Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél még több mindenről értesülni (pl. merre jártunk, hová készülünk, mit próbáltunk ki, hogyan ünnepeltünk, mit alkottunk? ), gyere a facebook oldalamra!

Facebookon itt találtok: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=ts

You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes