Sógornőm jó tanácsokkal látott el, amikor megemlítettem neki, hogy mi idén a Kincsem Parkban az Ügető Szilveszter eseményén szeretnénk elbúcsúztatni az ó évet. Azt mondta menjünk korán, mert úgy kényelmesen parkolhatunk és tömegmentesen fogadhatunk. Várjunk meg két vagy három futamot aztán amikor érezhető lesz a hömpölygő tömeg pont elegünk lesz és távozzunk.


Pont így tettünk. A pénztárak előtt parkoltunk, volt időnk megvenni a fogadást segítő kis füzetet a Turf-öt és próbáltuk megérteni hogyan működik ez az egész fogadás. Zoltán elmagyarázta nekünk mi az, hogy tétre, befutóra, hármas befutóra vagy helyre való fogadás, néha eltorzított hangon azt kiabálta, hogy "tuti tipp" én meg felolvastam a szebbnél szebb nevű lovak teljesítményéről és esélyeiről szóló rövid összefoglalást és próbáltunk női megérzésünkre hagyatkozni.
Még látcsövet is vittem így még profibbnak néztünk ki szerintem.


Kristóf a ritkán látott bostoni unokatestvér is velünk tartott és velünk ordított. Róla még azt kell tudni, hogy 10 napra pontosan egyszerre született Hannával csak éppen kerek 10 évvel hamarabb. Neki az volt a feladata, hogy a sok csinos pénztáros (vagy hogy hívják őket pontosan?) hölgy közül kiválassza, hogy kinél fizessük be a 200 forintjainkat. Ittunk vörösbort, a lányok teáztak. Az egész roppant kulturált volt. A hely, a miliő a szervezés még a mellékhelység is.

A lányoknak oktatási céllal elmagyaráztam, hogy ez is szerencsejáték és nem véletlenül van kint a 18-as karika mindenhol. Hannával arról is beszéltünk, hogy hányan lettek földönfutók vagy még rosszabb esetben öngyilkosok, mert elverték az összes pénzüket a lovin. Meg arról is beszéltünk, hogy milyen szép lehet Angliában egy derbyn a sok különleges kalapban megjelenő hölgy látványa. Nos itt mindenki inkább sapkában, sálban és jó meleg ruhában izgulta végig a menetet.

Kristóf és Noémi volt a legszerencsésebb. Ők nyertek is kerek ezer forintot, hiszen csak jelképes összeget tettünk fel. Én kétszer is a legszerencsétlenebbül járt lóra fogadtam pedig olyan ígéretes nevük volt. Az egyiket Passion Griffnek hívták a másikat pedig kedvenc mesehősömnek vagyis Pinocciónak. Az első ló két lépés után esett ki, a második pedig mire észbe kaptam csak azt láttam, hogy hajtó nélkül száguldozik a félig szétesett kocsijával, mint az őrült. Szóval ha lehetett volna fogadni arra melyik lóval történik nem várt esemény, melyik esik ki, akkor busás összeget nyertem volna. Ehelyett bosszúsan széttéptem a szelvényt Eszterrel együtt, aki szintén a vesztesek táborát gyarapította.





Csináltunk pár képet a boldog nyertesekről, a drukkolásról meg az unokatesókról.
A legjobb mégis az volt, hogy összefutottunk Hanna legkedvesebb régi ovistársával és anyukájával akitől kaptam egy tuti tippet csak éppen nem a lóverseny várható befutóiról, hanem arról, hogy hova vigyem Hannát lovagolni ha jót akarok neki és magamnak is. No de erről majd jövőre.


BOLDOG ÚJ ÉVET!