RSS

2013. május 30.

Eszter varázsszőnyege

Nem minden rajzpályázatra kapom fel a fejemet, de a Budapest Bábszínház felhívását nem tudtam közömbösen olvasni, annyira jópofának, ötletesnek találtam. Otthon aztán felolvastam a lányoknak a szöveget:

"A kis Mukk bemutatójához kapcsolódóan a Budapest Bábszínház a Sova Designnal, a General Press Könyvkiadóval és a Bóbita magazinnal együttműködve rajzpályázatot hirdet 5–10 éves korú gyerekek számára.
Az előadás díszletében és különleges síkbábjaiban fontos szerepet kapnak a szőnyegek, ezért arra kérünk, hogy olvasd el történetet, és tervezd meg a kis Mukk kedvenc szőnyegét! A pályázat nyertese megkapja saját tervét szőnyeg formájában, amelyet a Sova Design készít el."


Jól hangzik ugye?


Eszter volt a leglelkesebb, szorosan mögötte Noémi. Hanna azt mondta annyi dolga van, hogy ezt most kihagyja.
Emlékszem sütött a nap, így kivonultunk színes ceruzástól, papírostól a teraszra. Én vittem magammal egy nagy csésze tejeskávét is és áldottam a sorsomat, amiért ilyen szép helyen lakunk Budapesten, mégis ennyi zölddel körülvéve.
Mire felocsúdtam, Eszter hullámos vonalakkal rajzolta tele rajzlapját. Érdekes-gondoltam és Noémit figyeltem, aki az a típus, hogy ha kimegy a vonalból vagy elront valamit, elszomorodik és akkor is éppen nagy vehemenciával radírozta kusza vonalait. Jaj, jaj, ebben az esetben nem jó ez a maximalizmus, nem tudom mi lesz a suliban vele, hogy veszi majd az írásnál az akadályokat... Itt tartottam az elmélkedésben, amikor Eszter hullámos vonalai színesek lettek. Jó nagy munka lesz mire mindet más színűre kiszínezi, de már ekkor látszott, hogy egészen különleges lesz. Noémi mellett gyűltek a galacsinra gyűrt lapok így belekezdtem a tudod te mennyi fát vágnak ki a papírgyártás miatt manapság kezdetű litániámba, amikor végre kirajzolódott az ő szőnyegterve is. Csepp alakokat rajzolt, azokat színezte ki. Kísértetiesen hasonlított a Gipszkorszak logójára. Mosolyogtam az orrom alatt. "Szegény" gyerek túl sok gipszet fest, nem tud elszakadni a játszóháztól most sem.

Úgy emlékszem már a vacsorához terítettem, amikor Eszter még javában színezte a csíkokat. Egyre látványosabb lett. Mondtam neki, hogy pihenjen kicsit, de nem nagyon akart. Azt mondta befejezi.
Azért a vacsorát nem hagyta ki és aki kicsit is ismeri Esztit, az nem csodálkozik ezen.

Az utolsó csíkokat a lépcsőn színezte. Odaültem mellé és onnan gyönyörködtem benne.
És elkészült.




Borítékba tettem a kész műveket és megígértem, hogy időben feladom őket. Persze nem jutottam el a postára, ide-oda hurcoltam magammal, míg a határidő lejárta előtt egy nappal inkább személyesen adtam le a Bábszínház portáján.

Néhány nappal később egy e-mailt kaptam, amelyben az állt, hogy szeretettel várják Esztert és kísérőjét a Kis Mukk előadásra, amelynek végén a Tervezz szőnyeget rajzpályázat eredményhirdetése lesz. Sejtettem, hogy ez jó jel, de azért óvatosan megkérdeztem, hogy ez azt jelenti, hogy Eszter is számíthat valami díjra, mert az a helyzet, hogy mi közben láttuk a darabot és hát tetszett ugyan, de nem biztos, hogy ilyen hamar megnéznénk újra, hacsak nem vár valami meglepetés Eszterre. Azért is gyanakodtam, mert Noémi nevét nem említették meg a meghívóban. Jött is a szűkszavú válasz, hogy Kedves Ágnes, csak a díjazottaknak küldtünk meghívót....

No itt már nem bírtam magamban tartani és rohantam Eszterhez, hogy közöljem vele a jó hírt: a rajza a díjazottak között szerepel. Noémi arcát figyeltem, aki nem különösen tűnt csalódottnak, ellenben Eszterrel együtt örült. Jó alkalom volt ez arra, hogy kicsit arról beszéljünk, hogy milyen jó, hogy nem egyformák, hogy mind a hárman másban jók vagy kiemelkedőek és hogy milyen klassz egymás sikereinek örülni.

És elérkezett a várva várt nap. Eszter felvette a legszebb ruháját és beültünk a nézőtérre, hogy immáron másodszorra megnézzük Kis Mukk történetét. A végén már nyugtalanok voltunk azért mindketten. A lámpák felkapcsolódtak és ekkor kezdődött az eredményhirdetés. Ha jól emlékszem hat kisgyereket hívtak ki a színpadra. " És a fődíjas, Vajda Eszter" mondatnál hatalmasat dobbant a szívünk. Eszter ragyogó arccal ment fel a színpadra a többiek mellé. Nagy tapsot kapott. Megilletődötten mosolygott és olyan picinek látszott azon a nagy színpadon. A mellettem ülő hölgy is gratulált és érdeklődött milyen tervet rajzolt Eszter ugyanis ő annál a szőnyeggyártó cégnél dolgozik, amelyik igazivá varázsolja a rajzot.





Innen a gyönyörűen felújított Hunyadi térre libbentünk ki Eszterrel, akinek még a színházból kiszállingózó nézőktől is érkezett pár kedves gratuláció. Leültünk egy padra a szökőkút mellé és így, három lépéssel a föld felett, a boldogságtól repdesve néztük meg milyen ajándékokat rejtett a zacskó. Volt benne családi vidámparki belépő és egy másik a Csodák Palotájába. Megkapta a Kis Mukk című mesekönyvet, egy pólót, ceruzákat és a Kis Mukk bábelőadáshoz kapcsolódó kiszínezhető bábterveket. A legjobban azonban annak örült, hogy a rajzolt szőnyeget igazából is elkészítik neki és majd az ágya elé teheti. Amíg vártuk a család többi tagját, a piacon vettünk egy csokor virágot. Mindenkinek volt egy kedves szava Eszterhez és ez a kicsi lány azt mondta, hogy ez egy olyan nap, amikor egymás után történnek vele a csodák.





Eszter pedig a sikertől szárnyakat kapott és azóta még nagyobb elánnal rajzol, alkot, tervez.




























5 megjegyzés:

Mónika írta...

A szőnyeg teve Esztinek nagyon vidámra sikeredett, tetszik nagyon!
Majd a méretére is kíváncsi leszek, lehet, hogy a nappaliban kapja meg az előkelő helyet?

zsuzsi írta...

Tenyleg gyonyoru szonyeget tervezett a lany, gratulalok a fodijhoz :) A kesz szonyeget is megmutatod majd?

Csillus írta...

Ez igen, gratulálok! :)

Ági meg az angyalai írta...

Móni! Nem lesz nappali méretű az biztos de nem is oda szánjuk, hanem az ágyikója elé.

Zsuzsi! Igen, megmutatom majd. A Hanna és az ikrek facebook oldalra felteszem a képet biztosan, sőt most kaptam egy levelet, hogy szeretnék ha elmennénk Esztivel a gyárba és megnéznénk hogyan készül el lépésről lépésre. Szuper ötlet tőlük nem?

Csillus! Köszönjük neked is!

Ági

khase írta...

Még egyszer gratulálok Esztinek! Annyira kis vidám, jókedvre derítö a szönyeg, nem csoda, hogy a bírákat is meggyözte :))))
Azért a legszebb szerintem mégis az, hogy Noémi is tudott örülni Eszti sikerének :)
Szuper, hogy igazi szönyeg is lesz belöle, igy tényleg örök emlék marad :)
Szép hétvégét Nektek!! Orsi