Hátha más is kedvet kap valamelyik gyerek vagy felnőtt darabhoz, vagy épp ellenkezőleg, ha tervezte, hogy megnézi, a soraim elolvasása után már nem vágyik rá annyira. Meglehetősen sok színházi élményben volt ugyanis részünk az elmúlt hetekben hála az élmény ajándék családon belüli népszerűségének és a "Ma este színház" oldalnak, ahol last minute jegyekre lehet lecsapni, igaz ehhez kell némi rugalmasság és felnőtt előadás esetén azonnal riasztható gyerekfelügyelő is... Ott kezdem, hogy a lányok kezdik megszokni, hogy a könyv, amiből este olvasok nekik színházi változatban is látható, márpedig ha így van, akkor nagyon szépen kérik,hogy vegyek rá jegyet és nekem persze nem kell kétszer mondani, szívesen teljesítem kérésüket. Elolvastuk Tersányszky Józsi Jenő könyvét a Misi Mókust, Bagossy László csodaszép meséjét a Sötétben látó tündért és Szabó Magdától a Bárány Boldizsárt is. Állami Bábszínház: Misi Mókus vándorúton Vajon mióta játsszák ezt a darabot a Bábszínházban? Kizárólag a kicsik kedvéért vettem rá jegyet. Hanna már látta ugyanennyi idősen és nem vágyott rá, hogy újra átélje. Milyen élmény volt? Nos, ha ki tudjuk zárni az olyan zavaró tényezőket, mint a mindent kommentáló anyuka vagy bariton hangon suttogó apuka, a ropit majszoló gyerekek, az ülés hátulját rugdosó unatkozó kölyök vagy a "mikor lesz már vége? " típusú kérdéseket feltevő gyerek, akkor egész jól is érezheti magát az ember. Én csak azért nem robbantam fel a méregtől, mert a kicsiket láthatóan és szerencsére nem zavarta a neveletlen közönség, ők feszülten figyeltek és időnként diszkréten megjegyezték, hogy bizony a könyvben azért másképp szól ez a történet, az író bácsi ezt és azt is leírta, hogyhogy kimaradt a bábos változatból? Mondom, nekik így is tetszett, de azért amikor megkérdeztem melyik jobban, akkor mindketten a könyvre szavaztak. Kisföldalattival mentünk a Deák térig, onnan pedig egy öt perces sétával a Gipszkorszakba, ahol mókus figura híján elefántot festettek. Én pedig megállapítottam, hogy mégiscsak jó munkát végeztem eddig, hiszen úgy látszik manapság már az is nevelési eredmény, ha a gyerekeink kulturáltan viselkednek egy színházi előadás elejétől a végéig. Operett Színház: Musicalmesék Bátyáméktól kaptuk karácsonyra a jegyeket, mert továbbra is az élmény ajándékokat részesítjük előnyben a tárgyakkal szemben. Örültünk neki, mert jókat hallottunk róla és tudtam azt is, hogy utolsó pillanatban már nehéz jegyet kapni rá. Azt reméltem ennek nyomós oka van. Egyébként fogalmam sincs mikor léptem be az Operett Színház ajtaján utoljára, bevallom az operett sosem tartozott a kedvenc műfajaim közé, musicalre meg majd Hanna kedvéért megyünk. A lányok és az én szemem is sokáig gyönyörködött a díszes belső térben, aztán olyan nem szokványos módon, egy színházi felügyelőnek álcázott színész szólalt meg és biztatta tapsolásra, varázslásra, bekiabálásra a gyerekeket, amitől olyan jó kis interaktívvá vált rögtön az egész. Szépséges ruhakölteményben éneklő tündérek, fény és hang effektek, fülbemászó, ismert és kevésbé ismert dallamok tették a lányok számára varázslatossá a darabot. Egy órányi kikapcsolódás, amiről jókedvűen és dudorászva jöttünk el. A Nagymező utcán aztán egyesével végignéztük a színészek talplenyomatatit. Halász Judit piciny cipőjének nyomán sokáig kuncogtunk... Örkény Színház: A Sötétben Látó tündér Erre a darabra az ölembe pottyantak a jegyek, mintha a Sötétben látó tündér intézte volna el, hogy végre eljussunk a Madách téren található színházba. Barátaink gyerkőcei megbetegdtek és felajánlották a leggyorsabb jelentkezőnek a jegyeket. Mi voltunk azok. Bagossy László gyönyörűséges könyvét kétszer, de lehet, hogy háromszor olvastam el a lányoknak és rögtön utána nagyon vágytunk arra, hogy megnézzük a színpadi változatot is. Tudtam, hogy különleges élményben lesz részünk, de erre nem számítottam. Pogány Judit, aki a címszerepet játssza a színpad közepén ül és úgy mesél, úgy beszél,ahogy csak nagyon kevés színész képes. A gyerekek pedig azzal jutalmazzák ezt a teljesítményt, hogy egy pisszenés nélkül figyelnek és csak akkor morajlik fel a nézőtér, amikor olyan különleges színpadi meglepetésekben van részünk, mint a teljes sötétség, az élő, húscafatokat marcangoló farkasok vagy a két gyerekszereplő Tökmag Királyfi és Málnácska no meg a törpe, aki igazából törpe. Szünet nélkül játsszák és bizony ebben az esetben elmondható, hogy a könyv változat ugyanolyan jó,mint a színpadi. No persze nem véletlenül. Rendezte Bagossy László, a látványért pedig Bagossy Levente volt felelős. Az Örkény Színház pontosan egy percre található a Gipszkorszaktól. Természetesen átugrottunk a lányokkal egy festésre. Ezúttal lovat választottak. Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdió: Bohóc a pácban A jegyirodában ajánlotta az egyik alkalmazott ezt a gyerekműsort. Azt is hozzátette, hogy ha nem tetszik, visszakérhetjük a pénzünket. Az Ericsson Stúdió előterében már gyülekeztek a gyerekek, a lányoknak meg külön tetszett,hogy ez nem az a klasszikus, bársonyszékes színházi miliő, hanem egy stúdió. Azért van pácban a bohóc, mert nem érkeztek meg a zenészek időben, de aztán csak befutnak és innentől kezdve egy interaktív zenés, táncos műsor veszi kezdetét, vagyis teljesen mindegy hová ülünk, mert úgy tíz perc múlva az összes gyerek a színpadon lesz és ott rajzol, zenél, énekel vagy táncol. Az enyémek nagyon élvezték. Egyetlen kritikám csupán annyi, hogy szerintem az erősítő gombját túlságosan feltekerték, időnként fülsiketítően hangosnak érzékeltem a zenét, igaz a lányok nem panaszkodtak erre. Lehet, hogy én öregszem... Mindenesetre ha így is lenne, ebben az egy órában garantáltan megfiatalodtam. Aranyos kis darab úgy 3-6 éveseknek. Ja és nem kértük vissza a pénzünket. Már-már restellkedve merem leírni, de persze innen is csak egy ugrás a Gipszkorszak, így kénytelen voltam engedni a lányok kérésének, akik még mindig nem unják a gipszfestést és elmentünk a játszóházba. Naná, hogy bohócot festettek. Pesti Színház: A Dzsungel könyve Hihetetlen, de még mindig nem unjuk a Dés László-Geszti Péter zseni páros által írt Dzsungel könyvének zenei anyagát, pedig gyakorlatilag recsegősre hallgattuk a huszon-valahány éve vásárolt cd-t. Vannak benne kedvenc részek, ilyen Ká, a kígyó dala. Ilyenkor mindig ijesztgetjük egymást, ha van kéznél zokni, akkor a kezünkre húzzuk és azzal imitáljuk a kígyót, aki azt mondja "Senki se megy sehová..itt maradnak a majmócák!". Teli torokból énekeljük Balu nótáját a Pofonofont és az Ember vagyok refrént is. Érdekes, hogy a dalszövegek egy részét csak most fogtam fel, bezzeg a lányok a legbonyolultabbat is megtanulták, hogy csak egyet említsek a Monkey Funkie-t. Ilyen előzmények után persze érthető, hogy nagyon szerette volna Hanna megnézni a színházi változatot. Nagy nehezen szereztünk rá jegyet, ráadásul egy jó helyre. Azt gondoltuk a kicsik majd úgy két év múlva nézik meg és majd velem. Ez a program most apa-lánya keretében zajlott le egy laza hétfő este. Persze nagyon tetszett, bár Zoltán azért elmondta, hogy biztosan csalódtam volna, mert már nem a kígyótestű Méhes László alakítja Kát a kígyót. Balu bőrébe bújt Reviczky Gábor nem jön ki az előadás végén meghajolni, ezt viszont Hanna sérelmezte. Mondtuk neki, hogy ő már elfoglalt színész és húsz éve alakítja a medve szerepét, engedtessék meg neki, hogy menjen a dolgára ha már egyszer a második felvonásban már úgysincs szerepe. A dögkeselyűk dala közben a nézőtérre repült névjegykártyákból egyet Hanna is elkapott. Kicsit morbid, ahogy a temetkezési vállalat hirdeti magát: Ne hívj! Úgyis jövök... Ajánlom még a Mezőgazdasági Múzeum által megrendezett Illúzió című kiállítást, mert ugyanolyan interaktív, érdekfeszítő, informatív és gyerekbarát, mint amilyen a korábbiak voltak, de ezt sajnos nem magamtól írom, mivel apa-lányok program keretében járták végig a termeket és oldották meg a kiállított furcsaságokhoz kapcsolódó feladatokat lányaim. Tetszett nekik és sokat meséltek is itthon, ám mégis az azt követő kacsaetetést élvezték a legjobban. Jelenleg próbálom őket lebeszélni arról, hogy egy hónapig letakart szemmel éljenek, mert kíváncsiak, arra, hogy tényleg fordítva látnak -e mindent ha majd 30 nap múlva leveszik magukról a kendőt... A felnőtt darabok között volt felejthető és emlékezetes is. Magdalena Rúzsa a Pesti Színházban elvarázsolt a hangjával és bár az összekötő szöveg néhol döcögősre vagy talán túl természetesre sikeredett, nagyszerű estében volt részünk Piroska barátnémmal. Pintér Béla társulatáért tudom, hogy sokan oda vannak, sajnos a Kaisers, Tv, Ungarn darab a Szkénében nem az én lelkemnek való, sajnos nem az én műfajom, bár itt-ott megnevettetett. Egyébként pedig nélkülem is mindig telt-házasak az előadásaik, így lehet, hogy bennem van a hiba és nektek nagyon is tetszene. A Pestiben láttuk Kern András zseniális alakítását a Színházcsinálóban. Piroska barátnőmmel egyetértettünk abban, hogy könnyen lehet, hogy ha nem Kern játssza a címszerepet, nem szórakoztunk volna olyan jól, mint akkor. Szeretem no. Bárány Boldizsár jegyekre még vadászom, de arról tudom előre, hogy jó lesz. Hann kétszer látta már és mégis velem és húgaival tartana a következőre is.

Csivirintem csavarintom szomszéd asszony kontyát, kicsavarom, becsavarom szomszéd asszony kontyát. Ismeritek a dalt? Mi elég gyakran énekeljük a lányokkal, sőt motanában az ő fejük búbján is ott díszeleg egy igazi konty. Zsófi kollegina nemrég meglepett három, gondosan felcsavart lábszárvédővel, hogy én is tudjak majd olyan frizurát készíteni a lányoknak, mint amilyen neki van időnként. A kontyról mindig azt gondoltam fiatalabb koromban, hogy öreges, csak vénkisasszonyok hordják. Később meg, hogy csak táncosok, azok közül is főleg a balettosok. Ma már csak egyszerűen tetszik. Elegáns, kedves és olyan rendes kislány benyomását kelti az, aki viseli. Az tudni kell, hogy nem vagyok túl ügyes a lányok frizurakészítésében, de arra azért törekszem, hogy rendezett legyen hajuk, főleg ha iskolába, oviba mennek. Hajráf, hajgumi, csatok tömkelege segít abban, hogy ne csak úgy kibontott, lógó hajjal jelenjenek meg a lányok nevezetes vagy kevésbé nevezetes eseményeken. Mondjuk egy évnyitóra, évzáróra, anyák napjára nem szívesen engedném őket lógó hajjal, de például sajnáltam a zongora koncerten játszó kislányt, akinek nem tűzte el anyukája a haját, ami így a játék közben az arcába és a zongorára borult. Komolyan. Csak egy csini csatt vagy hajráf kellett volna. Szóval ha nem is járnak minden nap szorosan befont coffokkal vagy különleges hajkölteményekben iskolába, óvodába, azért különleges alkalmakkor vagy fotózás előtt biztosan szánok a készülődésből pár perccel többet a hajformázásra. Nekem sosem volt vállnál hosszabb érő hajam, elég hamar rá kellett jönnöm, hogy jobban járok egy jól megválasztott rövid frizurával, így 19 éves korom óta ezzel kell beérnem. Hanna, Eszter és Noémi viszont hallani sem akar bubifrizuráról. Mondjuk nem is erőltetem, mert jól áll nekik a hosszú haj, Hannának pedig igazi ékessége hullámos, dús loknija. Így aztán kénytelen vagyok fejleszteni csekélyke frizura készítő tudásom. Mondhatni továbbképzésre járok. Hanna osztálytársának anyukája olyan fonás technikákat mutatott nekem, hogy tátva maradt a szám. Ő tanított meg a parkett fonásra, ami persze elsőre nem sikerült, de szorgalmasan gyakorlom, már ha van rá önként jelentkező. Mert sajnos nálunk a fésülködés eléggé hangos folyamat szokott lenni pedig beszereztem fésüléskönnyítő hajsprayt és egy fodrászat is megirígyelhetné azt a fésűválasztékot, amivel rendelkezünk. Hiába fésülöm óvatosan Hannát, az első mozdulat után visít vagy jajgat. Minden alkalommal elmondom neki, hogy örüljün, hogy hullámos haja van, más nők egy vagyont költenek arra, hogy begöndörítsék hajukat- ő egyenes hajzuhatagról álmodik. A kicsik közül Noémi tűri a legjobban a fésülést, Eszter is szeret nyafogni közben... No ennyi bevezető után íme, hogyan készíthetünk pofon egyszerűen kontyot lányainknak megunt és felgöngyölített harisnyából, lábszárvédőből vagy zokniból. Aztán lehet vitatkozni azon, hogy a végeredmény decens, konzervatív, nagylányos vagy csini. 1. Készítsünk erős gumival egy lófarkat! 2. Húzzuk rá a felgöngyölített zoknit vagy lábszárvédőt! 3. A kilógó szálakat pálmafa alakban osszuk szét a körön! 4. Erősítsük meg újra egy erős gumival! 5. A kilógó tincseket csavarjuk körbe a zokni mentén és csattal igazítsuk, erősítsük meg. Íme a végeredmény: Frizurakészítő tanfolyam pedig tényleg létezik, nemrég a Baba-Mama Expón ismerkedtem meg egy szimpatikus fodrász hölggyel, aki az önként jelentkező kislányok hajából bámulatos ügyességgel varázsolt különleges frizurát. Akkor beszéltünk arról, hogy tarthatna tanfolyamot lányos anyukáknak. Nemrég jött az email, hogy egy női frizura áráért lehet jelentkezni. Megyek, megkeresem az elérhetőségét.

Biztosan hallottatok a Budapest Beyond nevű a hagyományos és kissé unalmas idegenvezetésen túlmutató városnéző sétákról, amelynek egy bizonyos Baglyas Gyuri a vezetője. Még nem? No hát akkor most itt az ideje. Gyuri és gondosan összeválogatott kollégái azzal tűntek fel, hogy Budapest kevésbé népszerű, ám sok izgalmat rejtő kerületeiben tartanak idegenvezetést vagy ahogyan a honlapon is szerepel szocio kulturális sétákra invitálja az erre fogékony közönséget. " Városélmény. Legendák a múltból. Kreatív játékos feladatok. Szórakoztató történelem. Interakció Budapesttel és egymással. Személyes emberi találkozások. Illusztrációk. Összefüggések. Pihenés és tanulás. Alternatív helytörténeti ismeretek. Bekukucskálások. Nyitott és felkészült vezetők. Színes városi hangulatok. Titkok és rejtett helyek." Leginkább a nyolcadik kerületben, méghozzá úgy, hogy bejutsz közben kapualjakba, körfolyosós házakba vagy éppen egy muzsikus cigány otthonába is. Bezsebelt már jó pár díjat, sokan írtak róla és én csak a kedvező alkalomra vártam, hogy kipróbáljam milyen is egy ilyen Budapest Beyond séta. A kedvező alkalom Karácsony formájában aztán elérkezett. Zoltánt leptem meg városnézésre beváltható kuponnal. Némi telefonbeszélgetés és egyeztetés előzte meg a vásárlást, mert ezúttal nem csoportos, hanem két személyes, privát túrát kértem és nem a "nyóckerben", hanem a játszóházunk környékén, a Gozsdu udvar mellett, a Király utca környékén. Zoltán nagyon örült a nyakkendőn, elektronikus kütyün vagy pizsamán túlmutató ajándéknak és csak arra vártunk, hogy kitavaszodjon, mert mégiscsak kellemesebb tavasszal mászkálni a kis utcákban, mint hidegben, latyakban. Idegenvezetőnk Anna aztán elvitt minket a kevésbé ismert kis utcákba, ahol időnként a falfirkákat, street arts-ot elemeztük aztán hosszan beszélgettünk a város egyetlen zsidó rituális fürdője a Mickve előtt, amelynek felfedezése azért is volt nagy élmény, mert nemrég volt szerencsénk a Pesti Színházban látnunk a MIKVE című színdarabot, amelyben olyan nagy színésznők is játszottak, mint amilyen Eszenyi Enikő, Papp Vera és Börcsök Enikő. Anna egy csomó olyasmire hívta fel a figyelmünket, ami mellett csak úgy elmentünk volna. Hozott magával a régi belvárosról készült fotókat. Összehasonlítottuk az azon látottakat a mostani állapotokkal és sajnáltuk, hogy már nem jár a Klauzár téren a villamos. Megtudtuk, hogy miért hívták a Király utcát a háború előtt Zsidó utcának, hogy tele volt kis boltokkal és hogy ezt jobban el tudjuk képzelni felolvasott nekünk egy részletet Krúdy egyik elbeszéléséből. Körülnéztünk a Király utca valaha szebb időket látott, ám a "legrégebb" jelzővel ellátott házában. A több, mint két órás sétánk a Madách téren ért véget, ahol Anna egy érdekes történetet mesélt el arról, hogy az oszlopos, vörös téglás épületkomplexumot az amerikaiak szovjet film díszleteként emlegetik, míg a szovjetek New York tökéletes díszletét találták meg benne régen. A túrát csak olyanoknak ajánlom, akik feltételek nélkül imádják Budapestet. Igen. Kutyakakistól, hajléktalanostól, graffitistől... Olyanoknak, akik hajlandóak felemelni a fejüket, hogy meglássák mi van a szemmagasságon túl. Olyanoknak, akiknek természetes a sokszínűség, a másság. Akiket érdekel mit mesél egy málladozó vakolat, egy felirat, egy régi reklámtábla. Mert Budapest sokkal több a Lánchídnál, a Halászbástyánál és a Hősök terénél. Csak sajnos nem mindenkit érdekel mi van azon túl.