Különdíj a vakációs naplónak



Aki régóta nyomon követi naplómat, az tudja, hogy egy ideje vakációs naplóban örökítjük meg a lányok nyári élményeit. Hannával negyedik alkalommal- , a kicsikkel pedig második éve készítünk élménynaplót. Korábban már leírtam, hogy az ötlet Hanna amerikai unokatestvérétől származik, aki amikor még éltek nagyszülei, (azaz Zoltán szülei), gyakran nyaralt Magyarországon. Azt már nem tudom, hogy az ottani iskolában adták fel házi feladatként neki, hogy készítsen u.n. "show and tell" azaz "mutasd és mondd" típusú nyári naplót vagy anyósom fejéből pattant ki az ötlet, mindenesetre én már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer gyerekem lesz (sosem gondoltam volna, hogy három is !!), majd én is készítek vele (velük) ilyesmit.

Nos, az első két évben Hanna még nem ismerte a betűket, így aztán beragsztottunk mindent, ami a nyári szünettel kapcsolatos barangolásokra, kirándulásokra, programokra emlékezteti. Buszjegyet, beleépőjegyeket, repülős beszállókártyákat, képeslapokat, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot.
Következő évben már tudott ákom bákom betűkkel írni, így a főbb címeket ő jegyezte le a naplóba a beragasztott képek és fecnik mellé. Rutinosan adta kezembe a kezelt belépőjegyeket azzal, hogy "Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, tedd el kérlek!"




Idén aztán nemcsak kedvtelésből fogtunk neki a füzet szépítéséhez, hanem mert a tanító nénik arra kérték a gyerekeket, hogy ha lehet, valamilyen formában jegyezzék le egy két mondatban a nyári élményeiket. Nem adtak több instrukciót, mindenkinek a fantáziájára volt bízva, hogy hogyan hajtja végre a feladatot, amelynek célja gondolom elsősorban az volt, hogy ne felejtsék el az elsőben megtanult betűk formálását a nagy nyaralásban a gyerekek.
És mivel mi felkérás nélkül is boldogan gyártottuk korábban a vakációs naplókat, sőt erre bíztattam mindig a kedves olvasókat is, hát ha lehet most még jobban beleadtunk apait anyait. Hanna szorgalmasan írt, radírozott, írt, radírozott, kivágott, színezett, kiemelt, hajtogatott, tervezett. Büszke vagyok rá, hogy az ő műve, hogy írott betűi díszítik a sok képet. Egyedül a borító laminálásában segítettem. Persze ott voltam mellette akkor is, amikor egy új fejezeten dolgozott. Egyrészt, mert kérte, másrészt meg olyan jó volt együtt felidézni a vakáció pillanatait és ezzel kapcsolatos mondatokat megfogalmazni, hogy áldom a pillanatot, amikor az egész ötletet megláttam.











Szeptember első napjaiban be kellett vinniük a gyerekeknek a kész műveket az iskolába. Akkor még nem tudtuk, hogy azért, mert kiállítják mindet sőt zsűrizni fogják őket a nyári olvasmányélményből készült rajzokkal együtt. Igazán szép remekművek készültek, a legkülönfélébb technikákkal. Akadt rajz és napló is, ahol nyilvánvaló volt a segítő felnőtt kéz közreműködése a mű készítésekor, az hogy bizony sok szülő is belelkesült a nyári szorgalmi feladattól. Értékelem, hogy a díjátadón mindenkinek elismerték a munkáját, hogy mindenki kapott legalább egy kis oklevelet, a legjobbak pedig társasjátékot, sőt mi szülők a szokásos e-mail levelezési listán keresztül a tanító néniktől egy kis vállveregetést is.

Ma megszületett az eredmény: Hanna naplója különdíjas lett. Kapott egy erről szóló oklevelet és egy logikai játékot. Örült, neki, mert sok időt töltött a szépítésével, ő tervezte, ő írt csaknem minden oldalra a számomra oly kedves kis betűivel. Én meg azért, mert bár a blogon keresztül sok bókot kaptam, hogy milyen nagyszerű ötlet egy ilyen vakációs napló és néhányan kedvet is kaptak saját példány elkészítéséhez- ez mégiscsak egy hivatalos elismerése annak, hogy szép és tartalmas lett. Mondjuk Hanna nyara is az volt, így aztán nem volt nehéz ugyanilyenre gyártani az idei naplót.

Természetesen a kicsiknek is lett egy-egy vakációs füzete. Emlékszem nyár elején milyen hosszan gondolkodtak azon a papírboltban, hogy görögdinnye vagy narancs mintás legyen a füzet eleje. Együtt ragasztgattuk be a prospektusokat, ismertetőket, jegyeket,fényképeket, blokkokat, csomagcimkéket. A legjobban azt szeretem ebben, amikor felidézzük az élményeket, amikor újra átéljük a nyári kalandokat. Aztán akkor jó, amikor eltelik jó sok hónap vagy esetleg egy év is és egyszercsak azt látom, hogy előveszik művüket és elmélyülten nézegetik. Időnként a homlokukra csapva azt kiáltják: Tényleg, itt is voltunk, el is felejtettem és még olyanokat is, hogy "Itt nagyon jó volt, ugye elmegyünk máskor is?"









Én pedig máris klassz, ötletes és szép vakációs naplónak alkalmas füzetre vadászom, hiszen biztosan jövőre is készítünk "show annd tell" albumot. Összesen hármat. Hannának az ötödik kötetét, a kicsiknek pedig a harmadikat.

You Might Also Like

6 megjegyzés

  1. Gratula nektek tőlem is, remek dolog,amit csináltok...! És nekik évek múlva is óriási élmény lesz előszedegetni ezeket a naplókat, sőt, ha vigyáznak rájuk, talán még a saját gyerekeiknek is mutogathatják...Az lesz ám majd a nagy kincs!:)))
    Nem tudom, mi is hozzáfoghatunk jövő nyáron már egy ilyesmihez szerinted Ági? Persze ahhoz figyelnem kell majd minden jegyre, papírdarabra, képre, élményre, hogy én se felejtsek el semmit....ugyebár:)
    ZKriszta, Andris anyukája

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik, ötletes!:)
    Kedvesek vagytok! Köszönöm, hogy olvashatlak!
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
  3. Mar a tavalyira is emlekszem, kb. akkor kezdtem el olvasni a blogodat es mar akkor is nagyon ötletesnek talaltam ezt a nyari naplot :)))
    Nagyon szepre sikeredett az idei is, persze sok elmenyben is volt resze a lanyoknak, de olyan jo, hogy ennyire lelkesen keszitette Hanna es hat az, hogy a sajat kezirasa van benne, meg inkabb növeli az erteket :)) Ahhoz meg külön gratulalok, hogy ezzel a csodas albummal különdijat is kapott Hanna!!!

    Egyebkent mi is elteszünk minden belepöjegyet, cetlit, papirokat, emlekeket, de eddig meg hianyzott az utolso lökes, hogy nekialljak rendszerezni es naplot kesziteni belöle! Pedig tenyleg olyan jo visszanezni evekkel kesöbb, merre is jartunk, mit is csinaltunk.

    Ja es a tarsasjatekhoz sem gratulaltam meg, annnnnyira tetszett az is, oriasi ötlet, nagyon szep is lett es nem csodalom, hogy a lanyok ennyire szeretnek jatszani vele!!!! Kicsit elinditotta a fantaziamat, talan karacsonyra en is keszitek egyet Marcelnek,ugy is tombol most nalunk a tarsasjatek-örület :)))

    Szep hetveget Nektek es sok puszi! Orsi

    VálaszTörlés
  4. Kriszta! Kezdjétek el, már tavaly is írtam szerintem, hogy Andris már érett, okos fiú ahhoz, hogy megértse miért nem kell a kukába dobni a jegyeket. :-))

    Kedves Zsuzsa. Én köszönöm. Azt is, hogy rendszeres olvasónak jelölted magad. Hogy találtál ide hozzám?

    Ági

    VálaszTörlés
  5. A lányok születése óta arra készülök,, hogy írásos (kézzel is fogható) formába fényképekkel, és az azóta gyűjtögetett emléktárgyakkal, mint hajtincs és karszalag, stb, egy emlékkönyvet készítsek a lányoknak egészen napjainkig...

    Először éves szintre szerettem volna bontani a köteteket, de most már ott tartok, ha az első 5 évük egybe lenne elkészítve, akkor is óriási lenne a lemaradásom!:)

    Mikor Hannának készítettétek az első vakációs füzetét, arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus ötlet, ami valamilyen szinten leszűkítené az emlékkönyvben tervezett munkámat. Most (is) ott tartok, hogy csak irigykedem rád és csodálatomat fejezem ki, hogy ennyi mindenre tudsz időt szakítani a három grácia mellett!

    Van mit tanulnom tőled ezen a téren is.

    Hannának nagy ölelés, gratulálunk a külön díjazásához!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Ági!
    Berni(unokahúgom) ajánlotta a blogod, ő is rendszeren olvas.
    Férjemmel, és két gyerekünkkel(16 éves fiú, 3 és fél éves lány), Aradon élünk.
    Nagyon szép család vagytok!

    Zsuzsa

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes