Évzáró és anyák napja elsős módra




Az évzáróval egybekötött kicsit megkésett anyáknapi műsor alatt az járt a fejemben, hogy nem véletlenül szeretne tízszer annyi gyerek elsős lenni ebben az iskolában, mint ahányan elférnek. És bár nem tudom végül mi az a követelménysor, aminek meg kell felelni a gyerekeknek ahhoz, hogy felvegyék őket az iskolába, azt éreztem, remek munkát végeztek az ezzel megbízott pedagógusok. Először a karácsonyi varázslatos műsor láttán jutottak eszembe hasonló gondolatok. Múlt csütörtökön is meglehetősen összetett és élvezetes műsorszámot láthattunk az elsősöktől és igen, nem tudtam elvonatkoztatni a látottaktól, hallottaktól és bele kellett gondolnom abba, hogy Hanna, osztálytársaival együtt egy nagyon sűrű szövésű rostán akadtak fenn és ez bizony meg is látszik rajtuk. Tetszik nem tetszik, nagyjából egyforma képességű gyerekek járnak egy osztályba így érthető miért tudnak sok gyakorlással de rövid idő alatt ámulatba ejteni bennünket ott a nézőtéren. Nem szándékom ezzel ledegradálni vagy lenézni a kevésbé felkapott általános iskolákat, biztos vagyok benne, hogy azokban is akadnak nagyszerű képességű gyerekek és elhivatott tanárok. Azért ömlengek, mert minden hétre jut valami ami arról győz meg, hogy remek kezekbe került legnagyobb gyermekem.

Meghatódtam már azon, ahogy az egyforma kékfestős szoknyájukban és ünneplő ruhákban felmentek a színpadra, ahogy egymás mellett álltak, csillogó szemekkel, izgatottan mégis fegyelmezetten. Meghatódtam azon, amikor egyszerre szállt énekhangjuk. Volt itt minden. Kis tánc, ének, zongora szóló, versek és komplett színházi darabnak is beillő részletek. A főszerepet Gergő, a szavalóversenyeken mindig kimagaslóan teljesítő fiú kapta meg. Az iskolakezdésről, iskolába járásról szóló vers az ő szájából egyszerűen professzionálisan hangzott, de a mellékszereplők sem maradtak le mellette, Hanna például kifejezetten élvezte Tamkó Sirató Károly versrészletét, amelyben csúfolódnia kellett. Testhezálló szerep..




ÓC

Óc,
póc,
galambóc,
fekete gombóc,
akármerről
nézek is rád,
hajad csupa kóc!

Óc,
póc,
babakóc,
fülem mellett
van egy kis póc.
Minden szavad
azon hervad,
ha még egyet szólsz!




Hanna itthon elmesélte, hogy a torkában dobogott a szíve de nem azért, mert attól félt, hogy elfelejti szerepét, sokkal inkább másokért izgult, hogy ők nehogy elakadjanak. A nézőtérről azt láttam, hogy végig tátogja a szöveget a többiekkel, akár egy színházi súgó, csak mondjuk diszkrétebben.
Zseniálisan jól felépített műsort láthattunk, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folyamatosan könnyeztünk. Hol a meghatottságtól hol pedig a vicces jelenetek miatt a nevetéstől.


Telitorokból kiáltották, hogy "vakáció", ezzel egyidőben pedig 13 baseball sapka repült a magasba és ez olyan hatásos befejezésnek bizonyult, hogy ováció tört ki a nézőtéren, no meg vastaps, amit csak azért hagytunk abba, mert szükségünk volt a csuklónkra mivel a csodás anyáknapi gyűrű mellé most még minden édesanya kapott egy ugyanolyan stílusban készült gyöngyös karkötőt is és persze a nagymamák egy szál rózsát. A hangszóróból eközben szólt az a bizonyos "Legyetek jók ha tudtok" dal, ami annak ellenére, hogy pattogós, gyors és vidám zenének is elmenne, engem mindig könnyekre fakaszt valami miatt. Most sem volt ez másképp. Azt hiszem a két tanító néni attól, hogy maguk is édesanyák pontosan tudják mi az, amitől garantáltan meghatódnak tanítványaik szülei, ezért aztán módszeres könnyeztetésnek voltunk kitéve.

Itt azonban még mindig nem volt vége a megható jelenetkenek, mert csak ezután adta át az első osztály nevében Hanna és Bence a két csokor virágot imádott tanító nénijeiknek. Előtte az osztály "eszemkás" Ildikója mondott pár mondatot, de olyan szívhez szólót és olyan szépen egymásba fonva a szavakat, hogy az éppenhogy megszáradt szemek újra bepárásodtak. Elmondta, hogy emlékszünk az első szülői értekezletre, amikor megnyugtattak bennünket, hogy pontosan tudják, hogy ezek a kicsi gyerekek még óvodásak, ne aggódjunk, fokozatosan lesz belőlük iskolás, addig sokat játszanak majd. És igaza van Ildikónak abban is, hogy kevés olyan iskola van, ahol ennyi játékosság, közvetlenség mellett, észrevétlenül ragad a tudás a gyerekekre. Ekkor már az elsősök sem tudták megfékezni érzelmeiket és mindannyian körbevették a két tanító nénit, akiket aztán rajongva öleltek, simogattak, elengedni is alig akartak.







Az osztályterembe azért még betódultunk. A kicsik eljátszottak a gondolattal, hogy ők is iskolába járnak, beültek a padba és megmutatták milyen szépen tudnak már jelentkezni. Zoltánnal összenéztünk és ugyanarra gondoltunk: bizony nem bánnánk, ha pár év múlva igazából is ott ülnének legkisebb lányaink...Addig még van sok idő.. Egyelőre örülünk, hogy van még két önfeledt óvodásunk.




Szemrevételeztük a magatartás táblázat állását és a tudásfán összegyűlt matricák számát. Nos, ezek alapján remélem nem tévedek nagyot, ha azt gondolom szép bizonyítvánnyal tér majd haza Hanna a jövő héten. Szerdán befejezi az első osztályt.








ui. A fényképezőgépem úgy tűnik nem alkalmas nagy színházteremben való fényképezésre. Nem sok használható képem lett. Viszont ahogy ismerem az igen összetartó szülői közösséget, majd eljut hozzám is néhány profibb felvétel, majd akkor felteszem ide őket.

You Might Also Like

7 megjegyzés

  1. Ágikám, amikor Téged olvaslak, garantáltan mindig meghatódom. Most is :)

    VálaszTörlés
  2. Emlékszem még arra a bejegyzésre,amikor Hanna iskolás táskájával a hátán indul az első osztályba...emlékszem,mert most volt!És máris vége.El sem hiszem!!!

    Drága Hanna,milyen boldog a képen,amikor felteszi rád a karkötőt.

    Tényleg szuper ez az iskola!

    Azért üzenjük Hannának,hogy gratulálunk neki és reméljük nyáron találkozunk!

    VálaszTörlés
  3. Hat meg en is meghatodtam a soraidon.Nagyon klasz suliba jar a Hanna, es nagyon ugyes bajos.Edesek ott fonn a szinpadon,biztosan klsz kis eloadas volt,es jo sokat konnyeztetek.Hanna tunderi iskolas nagylany,es biztois vagyok benne hogy a bizonyitvany is meglesz neki.Edesek a kicsik is, majd ok is jo lenne ha ebbe a suliba jarhatnanak.puszika

    VálaszTörlés
  4. Az iskola tényleg nagyon szuper. Nagy kedvencem a töprengő óra, és a kreatív gondolkodást elősegítő óra. Ezeknek szerintem minden iskolában ott lenne a helyük!!! Jó pofa volt a Vackor tábor is. Tetszenek a beszámolóid, igazából szívesen olvasnék többet és részletesebben is az iskoláról!!!

    Az idei évben mi is jelentkeztünk, de sajnos számunkra nem igazán derült ki, hogy mi az a követelménysor, ami ahhoz kell, hogy felvegyenek valakit.

    Minden jelentkező gyerek részt vett egy játékos képességfelmérésen, de hivatalosan sorsolás alapján töltötték fel a helyeket. A sorsolás időpontjáról tájékoztatást nem kaptunk, azon nem lehetett részt venni.
    Telefonon történő érdeklődésünkre, határozottan elutasították azt a lehetőséget, hogy megnézzük a gyerek eredményeit (más „felvételizős” iskolában, kihirdetett időpontja volt a megtekintési lehetőségnek).

    A gyerekeket 5-ös csoportba osztották a felvételin, készítettek róluk egy csoportképet, dió, alma, banán, citrom, eper nevekre keresztelték őket. 5 különböző helyiségbe kellett a feladatokat megoldani 2-2 pedagógus előtt.

    Az idei játékos képességfelmérő feladataiból néhány, amire most visszaemlékezett a gyerek.

    1. Ugróiskola, mielőtt elindult a gyerek meg kellett mondania, hogy melyik számra szeretné a babzsákot eldobni, az 1-est kivéve. Majd arra a számra dobni a babzsákot, és elindulni az ugróiskolán, közben felvenni a babzsákot, és visszatérni a kiinduló helyzetbe.
    2. Puzzle-t kirakni, ha elkészült elmondani mit ábrázol a kép. Valamelyik évszak volt a megoldás, majd két vagy három jellemzőt mondani az adott évszakról.
    3. Pálcikából alakzatokat kirakni.
    4. Anna 6 éves volt, volt egy kisöccse, aki 3 éves volt. A feladat az volt, hogy kettővel több gyertyát kellett tenni a tortára, mint ahány éves Anna volt. A másik tortára pedig eggyel kevesebb gyertyát, mint ahány éves a testvére volt.
    5. ritmustapsolás
    6. labda elkapása, visszadobása
    7. Egy rajzot kellett megfigyelni, ami egy házat ábrázolt, és ilyen jellegű kérdésekre válaszolni, hol van a kályha, hol tereget az anyuka. (a kályha a kép jobb alsó sarkában van)
    8. Hapi-tapival egy négyzet volt kirakva, és minden gyereknek el kellett mondani, hogy a többi társához képest hol áll, (a banán fölöttem van, a citrom tőlem balra a második kockára van, a dió tőlem a jobb felső sarokban van. stb.)

    VálaszTörlés
  5. Evelin. De jó, hogy írtál, hogy felbukkantál! Remélem időnként azért meg tudlak nevettetni is.

    Timi! Bizony, majd megtudod te is. Ha nem tévedek nagyon hamar.

    Izabella! Köszönjük. Igen, jó lenne ha a kicsik is oda járhatnak de nem könnyű a bejutás. Addig még sokat okosodnak, fejlődnek úgyis.

    Kedves ?

    Nem tudom ismerjük -e a egymást, nem írtál nevet megjegyzésed végére így nem tudlak megszólítani.
    Nagyon érdekes amit leírtál, mert bizony teljesen megváltoztatták ezek szerint a felvételi követelményt (ami hivatalosan persze beszélgetés). Hannának nem volt ennyire összetett, 5 állomásos, sokfeladatos. Azt hallottam amiatt kellett módosítani a feladatokon, mert sok esetben negyedikben derült ki valakiről, hogy nem bírná a gimis követelményt és másik suliban kell folytatni a tanulmányokat.
    Hannán kipróbálom majd ezeket a feladatokat és egy-két év múlva a kicsiken is. :-))
    Sajnálom, hogy nem sikerült, de negyedik után még csatlakozhat kislányod a suliba ha még vágyik rá, vágytok rá. Hiszem, hogy semmi nincs véletlenül. :-))
    Szeretettel,
    Ági

    VálaszTörlés
  6. Ági! Nem egészen ide vág (sőt :D), de megnéztelek a KM-ban, és szerintem olyan vagy, mint Sharon Stone. :) Úgyhogy okod panaszra egy szál sem! ;)

    VálaszTörlés
  7. Lepkevár!

    Egyszer (kb 12 éve) Görögországban ingyen vehettünk részt egy hajókázáson, mert a kapitány meg volt győződve arról, hogy Ornella Mutti hasonmása vagyok. Az oviban Charlize Theronhoz hasonlítottak. Most meg jössz ezzel a Sharon Ston-nal.
    Hihi. megmondom a férjemnek, hátha még jobban belém szeret...:-))

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes