Végre nem szatyrokba kell pakolni Hanna pizsamáját, fogkeféjét és egyéb ruhácskáit amikor kimenőre szottyan kedve. Születésnapjára ugyanis sikerült egy pont 4 évesre méretezett gurulós bőröndkét venni neki. Nos, ebbe pakolunk ha nagymamájához készül valamelyik pénteken. Ő maga kéri időnként, hogy a maminál szeretne aludni és még azt is hozzáteszi, hogy azért is, mert legalább kipihenheti magát és nem kell a tesók nyávogását hallgatni. Nyugodtan tud aludni és nem kell korán kelnie. Azt hihetné az ember, hogy nem szereti eléggé hugocskáit, pedig szó sincs róla. Épp ma reggel mondta olyan nagyon nagyon őszintén és kedvesen, hogy "Anya én annyira szeretem a Nonicsit és az Esztert! " Ugyanakkor megértem, hogy neki is szüksége van kimenőre, ki kell pihennie a hugai által okozott fáradalmakat és minket is. Hiszen a maminál mindent egy kicsit jobban szabad és egyedül lehet gyerek. A mami utánozhatatlan citromos teát főz és buszozni is elviszi Hannát, ami az autóhoz szokott szülei mellett igazi kuriózum és élmény egyben.
Szóval Hanna ha kikapcsolódásra, lazításra vágyik, csak annyit mond: Anyaaaa, aludhatok a maminál?
És én persze boldogan elengedem, mert nekem sem árt a kikapcsolódás és pihenés még akkor is ha kettő pöttöm kislány itthon marad és nem tart Hannával. Olyan csend van ilyenkor, hogy egy ideig nem találom a helyemet. Még akkor is ha a két kicsi gagyog és nevet. Hiányzik no, és azon kapjuk magunkat Zoltánnal, hogy róla beszélünk. Pedig csak éppen kipiheni a szüleit...