Ha megkérdeznék mit szeretek legjobban az ikerbabázásban, biztosan azt válaszolnám,hogy a dupla öleléseket. Mármint, amit tőlük kapok mostanság. Lekuporodok vagy lehasalok a szőnyegre és várom az élvezetet, azaz,hogy mindketten elérjenek és szétmarcangoljanak, sikongassanak, bújjanak, bucizzanak. Leírhatatlan érzés. Ha Hanna is jelen van éppen, természetesen ő sem marad ki a pusziosztásból.
Noémi szinte elindult. 4-5 lépést megtesz már egyedül. Eszterem csodálja, ő még inkább a biztonságos, kapaszkodós állást, járást részesíti előnyben, ha nem muszály, nem akar nagyokat huppanni a földre.
Igazán vártam ezt az időszakot, mert kíváncsi voltam hogyan viselkedik két kicsi, akik folyamatosan egymás közelében vannak.
Remekül eljátszanak egymással bár néha közelharcba csap át játékuk, hogy megszerezzenek valamit, amiből egy van. Ebből a szempontból Eszter az élelmesebb, általában neki kell azonnal, ami másé, és többnyire Noémi oda is nyújtja a kiszemelt tárgyat.
Mindig mosolygok magamban, ha egy kisgyerekre vagy babára azt mondják "Milyen jó baba..milyen nyugodt! Szerencsés vagy! " Az én gyerekeim ugyanis sosem voltak nyugisak. Izgágák, érdeklődőek, hangosak voltak mindig, nem sok pihenést hagytak ha elmentünk valahová vendégségbe, mert nekik mindent látni, hallani, érezni kellett és sosem szerettek passzív szemlélői lenni a világ dolgainak. Azt gondolom, hogy Hanna értelmessége, okossága (igen, elfogult vagyok de tény, hogy rendkívül tájékozott már most , sok olyan dologban, amiben kortársai nemigen) ide vezethető vissza és csak remélem, hogy a két kicsi is ezt az érdeklődő, folyamatosan tanulni vágyó attutűdöt örökli nővérüktől. A jelek mindenesetre eléggé hasonlóak, és Zoltánnal még sosem jellemeztük úgy a a kicsiket , hogy nyugodtak és csendesek, mert büszkék vagyunk arra, hogy nyughatatlanok ( a szó nemesebb értelmében) és hangosak.
Eszter 10 kg-ot nyom továbbra is szuper hajlékony baba, akit én porcelénbabának hívok mostanság, mert világos bőre mellett még valószínűtlenebb vakító kék szeme. Noémi 11 kilós keményhúsú, tömör vagy ahogy sokan mondják sűrű kisgyerek.
Szeretnek, irígykednek,jószívűek, sértődősek, hálásak, csintalanok, huncutok, nevetősek, anyásak, apásak, Hannásak, izgőmozgók, kíváncsiak, vakmerőek és persze anyátpróbáló őket felöltöztetni a sétához most, hogy hidegebb napok érkeztek de minden rosszban van valami jó. Csak úgy olvadnak le rólam a kilók, így a fogyókúrás szakkönyveket kiegészíteném egy biztosan hatásos módszerrel, ez pedig így szólna: Hozz világra ikreket, várd meg, míg mobil lesz mindkettő és lehetőleg két szintes házban neveld őket. A tornát éjjel se hagyd abba, legalább 3X ugrálj ki majd be az ágyadba. Törzshajlításokkal hajolj be a kiságyba, esetenként súlyzózz velük finoman. Levegőztesd őket minden nap és ha teheted ne andalogva, hanem gyors tempóban. Otthon aztán szaladj utánuk, naponta többször emeld meg őket, etetőszékbe be és ki , , fuss utánuk, guggolj le hozzáju, négykézláb másszál, majd próbálj meg lazítani, hogy rád mászhassanak és megmasszírozzanak. A délutáni alvásból úgyis akkor ébrednek fel, amikor az egészségtelen kávédat megpróbálnád elfogyasztani és enni se sok időd marad. A siker így garantált és büszkén kiírhatod pólódra: Mother of twins. (lásd mellékelt képen)
u.i.
Hannával megbeszéltük, hogy a két kis borsószem közül a nagyobbik szem ő, a kisebbik pedig Eszter ...a másik hugocskája alszik, azért nem látszódik... Nagyon kell figyelni Hanna kis lelkére és figyelünk is, mégiscsak ő az elsőszülött. Gyakran mondogatom, hogy az első terhességem azért volt csoda, mert az első volt, a második pedig azért, mert kettő baba lakott a pocakomban.