RSS

2016. október 21.

10



Igazán nem panaszkodhat egyik lányom se már ami a szülinapjaik megünneplését illeti. Igyekeztünk mindig meghallgatni a kívánságaikat vagy magunk keresni valami olyan tematikus zsúrt, ami emlékezetes lesz nekik is, nekünk is és még a vendégeknek is. Tudom, hogy ez is elmúlik ahogy "öregednek". 11-12 éves korban már nemigen vágynak zsúrra, inkább csak valami kis kiruccanásra, közös élményre, otthoni traccspartira a legjobb barátnőkkel- legalábbis Hanna esetében így volt ill. van.

Idén pék partit szerettek volna a kicsik a Jókenyér péküzemében kialakított gyerekpékségben. Ott ahol korábban egy nyílt napon jártunk és ami annyira tetszett nekik, hogy akkor eldöntötték, hogy ott szeretnének ünnepelni. Írtam is róla, úgyhogy most nem kezdem újra, hogy Klári, a Jókenyér tulajdonosa osztálytársnő, mitöbb barátnőm volt. Egyébként enélkül is flottul ment volna a zsúr megszervezése mert nagyon profi csapat és hozzáértő animátorok foglalkoznak ott a szülőkkel és a gyerekekkel.

Szóval kifli partira készültünk és természetesen ahogy mindig, most is valami egyedi meghívó készítéssel kezdtük a ráhangolódást. Mivel tudtuk, hogy fehér péksipkát fog kapni minden kis résztvevő, úgy döntöttünk ez lesz a meghívó motívuma. Tortacsipkével és masnival tettük még egyedibbé és nagyon élveztük a közös alkotást amiből nekem szépen lassan csak a tanácsadó, meós vagy kritikus szerep jut. Bizony el is gondolkodtam azon, hogy ha csak a szülinapi meghívók készítését elevenítem fel, milyen jó kis képet kapnék arról hogyan és mennyit fejlődtek, okosodtak, ügyesedtek a lányok 10 év alatt. Önállóak és roppant kreatívak. Egyébként ha további jelzőkkel kellene illetnem őket akkor még azt is ideírnám, hogy tájékozottak. Úgy összességében de azt hiszem a kortársaikhoz képest is. Tájékozottak a világ dolgaiban.


Szeptember 11-én a hivatalos napjukon az áhított legók várták őket az étkezőben a megterített asztalon. Nagyon örültek neki és szeretem bennük ahogy ezt kimutatják. És ott volt még valami aminek akkora sikere volt, hogy magam is meglepődtem rajta. Még nyáron vásároltam két scrapbook albumot méghozzá attól az ismerősömtől, akitől megtanultam a scrapbookkészítés alapjait. Bea ellátott tanácsokkal is de legfőképpen megerősített abban, hogy meg tudom csinálni egyedül is. Borzasztóan élveztem minden percét. Titokban készült és a nagy napra össze is állt de úgy, hogy a 10. szülinapról szóló oldalt majd együtt készítjük. Belekerült az albumba a Kismama magazinban megjelent A hónap kismamája, A hónap kisbabái cikk, a születéskor kapott karszalag, sok nyaralós kép és a legnagyobb sikereket ábrázoló fotók is. Külön oldalt szenteltem a szülinapoknak, a nővérüknek és a kedvtelésüknek. Öröm volt nézni ahogy lapozgatták és ajándékok ide vagy oda egyhangúlag azt mondták, hogy ennek örültek a legjobban no meg mama vásárlási utalványának.





A buli másnap délután kezdődött és előre elnézést kértem a szülőktől, hogy Budapesten kívülre szerveztük. A lelkiismeretfurdaláson úgy enyhítettem, hogy az online is elküldött meghívóba leírtam néhány kirándulós tippet, hogy ha már egyszer felkerekednek kössék össze a kellemeset a hasznossal és sétáljanak mondjuk a Rózsika forrásnál Solymáron. Egyébként a pékségben is ott lehet maradni, mert nagyon hangulatos terasz van kialakítva és asztalok is, ahol a pékség/cukrászda finomságait lehet fogyasztani amíg a mini pékek sütnek, persze megszakítva egy-egy fotózás erejéig.

Kitűnő animátorok segítették a gyerekeket és közben észrevétlenül okosították őket a gabonafélékről és a pék mesterségről. Még az elején jeleztem nekik, hogy a hagyományos Ki tud többet az ikrekről totót -(amely ötletet egyébként majdnem minden gyerkőc az osztályból átvett)- szeretném beépíteni a tematikába, mondjuk amikor sülnek a kiflik. És ez is nagyon jó móka még mindig és minden évben elteszem a kérdéseket, mert ezen keresztül is érdekes látni a változást, fejlődést rajtuk.






Mivel saját illetve külsős helyről hozott tortát nem lehet ilyen helyre bevinni az ANTSZ szigorú szabályai miatt, a Jókenyér cukrászatából kaptuk a finom 16 szeletes feketeerdő tortát, amit kettévágtunk és úgy szúrtuk bele a gyertyákat. Mondjuk ez egypetéjű ikreknél még nagyon szemléletes születéstörténeti bemutatónak is beillene de Eszter és Noémi kétpetéjűek. Azért csak kerekítettem hozzá egy történetet, hogy ők bár egy napon születtek nagyon is különbözőek, két külön személyiség, egyéniség.
Nyugodtan rendelhettem volna egyébként kettő tortát, mert ez az első torta amelyikből egyetlen morzsa nem sok, annyi nem maradt és Noémi máig emlegeti, hogy milyen finom volt. Jókenyér nemcsak kenyérben jó.



Mindenki nagy csomag saját készítésű, friss,meleg, ropogós péksütikkel tért haza amiből még a hétfői az uzsonnára is jutott.


A konyhában azóta is szeretnek sündörögni a kicsik (tudom, hogy 10 évesek de nekünk akkor is ők a kicsik), versenyeznek, hogy kit hívjak kuktáskodni. Hanna különösen de az ő vonzalma a gasztronómiához illetve a főzéshez egészen más. Bármennyire szeretném erről nem árulhatok el többet. Ígérem ha már szabad akkor beszámolok mindenről, addig azonban én is várok türelmesen.









2016. június 30.

Mini pékek




A sok, adalékanyaggal dúsított, természetellenesen nagyra puffasztott zsömléket áruló pékségek terjeszkedése ellenére is van egy igazi nagy név az országban, akiről biztosan mindenki hallott és akinek a márkenevében (és a kenyerében is) benne van minden. A Jókenyér név alatt futó Ludwig-Mentesi pékség arról híres, hogy hogy 100%-ban természetes alapanyagokból készítik a kenyereiket. A bemutatkozó szövegükben azt írják, hogy "Hisszük, hogy mindaz, ami a kenyérhez kell, a természet ajándéka: liszt, víz, só és élesztő. Ezért kerüljük az ízfokozókat, adalék- illetve színezőanyagokat és előre elkészített lisztkeverékeket." Termékeik ott vannak a legnagyobb élelmiszerboltok polcain és egyre több kávézó-pékség is nyílik a városban aminek én mindig nagyon örülök.

Klárit, a pékség ügyvezetőjét vagy ha jobban tetszik anyját, középiskolás korom óta ismerem. Osztálytársnők voltunk sőt barátnők is, akiket aztán a ballagás után az élet különböző irányba sodort. Klári Németországban folytatta a tanulmányait, ott fejleszette tökéletesre élelmiszeripari ismereteit én meg a repülőtéren kezdtem el felnőtt életem.

Solymáron, az akkori pékség területén tartott osztálytalálkozón vált világossá számomra, hogy Klári sok-sok munkával mit alkotott és már akkor is irtó büszke voltam arra, hogy ismerhetem. Újabb sok év telt el, az ő gyerekei nagyok lettek, az enyémek pedig iskolások és minden alkalommal amikor a boltban Jókenyér mellett haladtunk el eszembe jutott, hogy -ahogy nagyanyáink mondanák-, Klári milyen sokra vitte. .-))

És biztosan amikor egyik ilyen alkalommal nagyon erősen gondoltam rá, a szemem elé került egy hirdetés, hogy nyílt nap lesz a Jókenyérnél és lehet jelentkezni a nemrég induló gyerekpékség foglalkozásaikra. Mondanom se kell azonnal regisztráltam a lányokat akik egyébként is fokozottan érdeklődnek mindenféle gasztronómiai elfoglaltság iránt, legyen az főzés, csokikészítés vagy sütés. Mivel a férőhelyek száma limitált, a regisztrációt komolyan kell venni aminek én örültem, hiszen ez azt jelenti, hogy nem lesz tömeg, minden gyerekre jut idő, energia és szeretet. Később még érkezett egy megerősítő e-mail sőt telefonhívás is, szóval ezt is olyan németes precizitással vagy nem tudom milyen profin végzik, hogy tudtam, hogy a folytatás is hasonló lesz. Komolyan számoltuk a napokat, ezt a programot nagyon-nagyon várták a lányok (és én is) ami azért is nagy szó, mert egyre nehezebb olyan programot találnom amire egyikük se mondja azt, hogy nincs kedve hozzá, mert unalmas vagy épp ciki...

Aki ismer bennünket azt tudja, hogy próbálunk sok élményt nyújtani a lányoknak, ezért elég sok helyen megfordulunk. Ezt csak azért írom, mert a 3 órás program végén Hanna, Eszter és Noémi egyhangúlag azt mondták, hogy az utóbbi idők legjobb programján vettek részt és ezt nagyon köszönik. Ezzel el is mondtam mindent de azért leírom részletesebben mivel érdemelte ki a nyílt nap ezt a dicséretet.





A pilisszentiváni tiptop üzem emeletén már várt bennünket két, gyereknyelven igen jól értő és beszélő animátor. Ők vették kezelésbe a gyerekeket akik között annak ellenére voltak kisebbek, hogy a jelentkezésnél ott szerepel, hogy elsősorban 6 éves kor feletti résztvevőket vártak az eseményre. Ettől kicsit megijedt Hanna, mert félt, hogy ovis lesz a színvonal de szerencsére tévedtek és a két animátor nagyon ügyesen kezelte a helyzetet. Úgy tudom a jövőben majd két korosztálynak szerveznek mini pékséget ami szerintem is megkönnyítené az animátorok dolgát és a gyerekeknek is kényelmesebb lenne.

Az is jó, hogy a foglalkozás ideje alatt a szülők ott maradhatnak és ha foglalnak asztalt akkor kényelmesen kávézhatnak, sütizhetnek, szendvicsezhetnek amíg a gyerekek dagasztanak, formáznak, magokkal díszítenek, kalácsot fonnak, zsemlét gömbölyítenek. A lenti bolt tele van gusztábbnál gusztább finomságokkal így érdemes éhesen érkezni. Fényképezni is szabad. Én is éppen vettem elő a gépemet amikor nagy meglepetésemre megérkezett Klári aki csak a kedvemért ugrott be birodalmába és akivel az elmúlt nem tudom hány év lemaradását próbáltuk behozni vagyis be nem állt a szánk. Azért időnként felpattantam és megörökítettem kis pékjeimet akik hófehér kötényben és sapkában itták az animátorok szavait. Jól tették, mert a kelesztés és a sülés ideje alatt sem unatkoztak a gyerekek hanem kvízkérdéseket, feladatokat kaptak, amivel pontokat gyűjthettek majd a program végén kihirdették,hogy ki érdemelte ki a pékek gyöngye címet. Az enyémek taroltak a két korcsoportban de higgyétek el Klárinak ehhez semmi köze, tényleg igyekeztek és nagyon érdekelte őket minden sütéssel, gabonával kapcsolatos tudnivaló.









Minden kis pék egy tálcányi péksütit készíthetett. Amikor a friss, ropogós, forró zsemléket kivettek a sütőből általános izgalom lett úrrá a gyerekeken és a felnőtteken is. Mindenkinek azonosítva volt a műve így keveredés, csere nem fordulhatott elő. Névreszóló zacskóba került mindegyik. Hazafelé az autóban hosszan gyönyörködött mindenki a saját finomságában, élveztük, hogy beteríti az autó belsejét a frissen sült péksüti illata és egyáltalán nem bántuk, hogy hazáig morzsáltunk.







2016. június 29.

A hétvége amikor Eszter szállodaigazgató lett






Bevallom nem szeretem az olyan játékokat, pályázatokat, versenyeket ahol úgy érhet el helyezést a vállalkozó kedvű gyerek vagy felnőtt, hogy lájkokra vadászik. Nem tartom igazságosnak egy rajzpályázat esetén sem, hogy az a mű ér el helyezést amire a legtöbben szavaznak. Megkímélem a gyerekeimet és magamat is az ilyeféle csalódásoktól bár egyszer belefutottunk egy ilyen típusú játékba de legalább alkalmam nyílt elmagyarázni a lányoknak, hogy miért nem szabad ilyen versenyekben részt venni.
Persze megértem a pályázat kiíírójának álláspontját is. Neki érdeke, hogy minél több emberhez eljusson a híre, adatbázist kell építenie. No mármost ha ezt ügyesen csinálja az adott cég marketingese akkor ez akár jól is elsülhet. Ilyen volt a KidsOasis, a gyerekbarát szállodák minősítésére szakosodott cég is aki egy hihetetlenül jó kis gyereknapi kampányt talált ki aminek már a neve is "Legyél te is szállodaigazgató!" különlegesen hangzott. Az volt a feladat, hogy egy egy perces videóban mondja el a bátor jelentkező azt, hogy ha ő lenne a szállodaigazgató akkor milyen szolgáltatásokat vezetne be a hotelben. Nagy volt a tét, mert a kiírás szerint a legtöbb 20 szavazatot összegyűjtött jelentkező közül 10 nyertest egy válogatott zsűri választ majd ki, azaz 10 gyerek veheti át gyereknapon valamelyik KidsOasis minősítéssel bíró hotelben az irányítást.

Tetszett az ötlet és tetszett az is, hogy az első húszba kellett bejutni, mert azért attól nem zárkóztam el teljesen, hogy valamennyi erőfeszítést tegyünk a cél érdekében és megkérjem a facebookon aktív ismerőseimet, hogy szavazzanak Esztire. Azt gondoltuk ez egy reális cél, kis erőfeszítéssel és minimális könyörgéssel bejuthatunk a húszba. Azt gondoltuk, hogy annyira azért vagyunk kreatívak és ügyesek, hogy utána majd a zsűri is úgy ítélje meg, hogy a videónk egyedi és Eszter lehet az egyik szállodaigazgató. Szóval azért bíztunk a képességeinkben is.

Mivel csak egy gyerek pályázhat azt találtuk ki, hogy Eszter (aki inkábba szavak embere) alakítja a szállodaigazgató asszony szerepét és Noémi lesz a titkárnője, Gizike álnéven. Gyorsan átbeszéltük a forgatókönyvet, együtt gondolkodtunk azon, hogy szerintük milyen szolgáltatás tehet még gyerekbarátabbá egy szállodát majd a megfelelő öltözéken kezdtünk dolgozni, hogy még hitelesebbnek tűnjön az alakítás. A legnehezebb dolgunk az egy perces időkorlát betartásával volt. Annyi ötlete volt a lányoknak és annyira élvezték a színészkedést, hogy folyton túl hosszúra sikerült a video, márpedig a zsűri ebben nagyon szigorú volt így nem engedhettük meg magunknak, hogy akár egy másodperccel is hosszabb filmmel pályázzunk.

Az a helyzet, hogy ezzel azért volt munka. Persze össze is csaphattuk volna de mi biztosra akartunk menni. Azért egy kis nyelvbotlást hagytunk benne, hogy ne tűnjön túl mesterkéltnek. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk főleg amikor valamit elrontottunk és pont mikor már kezdett elegünk lenni az egészből szerencsére összeállt a film amit már csak Zoltánnak kellett megvágni sajnos elég alaposan, így kimaradt pár jó rész is. Pl. Eszter azt is lediktálta Gizikének, hogy örülne ha holnaptól csoki szökőkút lenne a recepción.

Amikor kikerült a video a KidsOasis facebook oldalára elkezdődött a szavazatgyűjtő kampány. Mondjuk könnyű dolgunk volt, mert szintén a cég jó ötlete folytán a szavazókat azzal ösztönözték, hogy közöttük is kisorsolnak egy családi utazást.
Ezúton is köszönöm azoknak a barátoknak, ismerősöknek és olvasóknak a sok szavazatot hiszen nekik köszönhetően simán bejutottak a lányok az első 20-ba ahonnan aztán már a zsűrinek köszönhetően Eszter a hajdúszoboszlói Hotel Atlantis igazgatójának székét vehette át gyereknapon.

Már csak azon izgultunk, hogy milyen fogadtatásban lesz része Eszternek majd, aki nagyon komolyan vette a feladatot. A gyerekek szeretnek kis felnőttek lenni, szeretik a felelősséget és a feladatokat. Reméltük, hogy az igazi igazgató átérzi ezt és partner lesz a játékban.


Az volt. De még mennyire! A lakosztályban a bekészített kölyökpezsgő és a többi meglepetés csak a kezdet volt. Másnap Eszti megkapta a "Ma én vagyok a szállodaigazgató" feliratú pólóját és hála Szuromi Györgynek elég részletesen megismerte hogyan is működik egy ilyen igényes szálloda. Az élményekről beszámoló is készült a KidsOasis részére amit most eredeti formájában bemásolok.




XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Reméltük, hogy kedves fogadtatásban lesz részünk a Hotel Atlantisban de ennyire sok figyelmességre azért nem számítottunk.
A hotel parkolójának minden helye foglalt volt ami teltházra utalt. Eszti nagyon boldog volt, hogy sok ember előtt lehet szállodaigazgató és még boldogabb lett amikor megpillantotta az arany színű kordont amely az egyetlen szabad helyet nekünk foglalta. A bejárat mellett azonnal kiszúrtuk a KidsOasis négy szélforgós tábláját Eszter pedig kötelességének érezte, hogy megnézze mit jelent ez a minősítés a valóságban. Mert egy jó szállodaigazgatónak mindent ellenőriznie kell.

A recepción mosolyogva fogadtak és miután megkaptuk a koktél- és süti utalványokat, no meg a szobakártyákat elmondták, hogy ma még töltődhet az ideiglenes igazgató kisasszony viszont másnap reggel munkába kell állnia. Új egyenruhát kap és szeretettel várja majd a jelenlegi igazgató, Szuromi György.


Az elegáns lakosztályunkba belépve jégvödörben behűtött kölyökpezsgő, mesés gyümölcstál, ajándékok és egy kedves üdvözlőkártya várt bennünket . Micsoda gesztus! Eszter az Atlantis kabalafigurájának, a delfinnek örült a legjobban.





És elérkezett a várva várt nap. Reggeli alatt már arról beszélgettünk, hogy reméljük láthatjuk hol készül ez a sok finomság. Mert sok szállodában jártunk már de a reggeli (és vacsora) választék itt annyira változatos és gazdag volt, hogy megállapítottuk, hogy az eddigiek közül a legjobb.

Mosolyogva várta Esztert az igazgató talán mert tudta, hogy két napig végre ő is wellnesezhet mivel az irányítást bátran Eszterre bízhatja erre az időre. Természetesen az irodájában kezdtük a beszélgetést. És képzeljétek, nincs óriási bőrfotel az íróasztal mögött csak egy szerény- és a berendezés sem hivalkodó. Mint kiderült nem is lenne sok értelme, mert egy szállodaigazgató mindig mozgásban van, viszonylag ritkán ül az íróasztala mögött. Eszter is pont így képzelte. Hogy mindent megfigyel. Mert egy jó szállodaigazgatónak ismernie kell az összes munka folyamatot.

Noémi az asszisztensi széket foglalta el ezalatt, Hanna pedig ahogy ígérte dokumentálta a felejthetetlen pillanatokat. Eszter megkapta a kitűzőjét és az egyen- pólóját aminek az elején és a hátán is egy felirat mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a viselője a szálloda igazgatója.





A bárban gyerekkoktéllal koccintottunk majd innen indultunk a legfelső szintre, hogy szó szerint a tetőtől a pincéig bejárjuk a hotelt, minden kulisszatitkot megismerhessünk és beléphessünk olyan ajtókon amelyekre az van kiírva, hogy "Idegeneknek belépni tilos!"

Sokat kérdeztünk de György mindenre kimerítően és türelmesen válaszolt. Különlegesnek éreztük magunkat attól, hogy a napkollektorokat és a Hotel Atlantis feliratot a magasban, hátulról láthatjuk és hogy a konyhai elszívóból áradó levegőbe beleszippanthatunk. Mert egy jó szállodaigazgatónak a hotel minden szegletét ismernie kell.

A hotelnek saját mosodája van ahol hófehérré varázsolják a törölközőket, köntösöket, ágyneműket. Ennél a résznél időztünk el a legtovább. Esztert minden érdekelte. A mosószer-adagoló, az óriási mosógép de leginkább a vasalógép, ahol munkába is állt. Nagyokat nevettünk amikor a szennyes a ledobócsövön keresztül nagy huppanással megérkezett. Látni akartuk kik dobálják le így a szobaasszonyokkal is megismerkedtünk akik természetesen megtanítottak az ágyazás fortélyára. Bizony ez sem könnyű munka.
Mert egy jó szállodaigazgató értékeli a munkatársak erőfeszítéseit.







A konyhában már javában készült az ebéd. Itt találkoztunk a séffel akinek megköszönhettük azt a sok finomságot amit addig elfogyasztottunk. Látszik, hogy apuka, mert hihetetlen kreativitással tervezi meg a menüt amelyikben a válogatós vagy az ínyenc gyerek is talál kedvére valót. A rotyogó fazekak közelébe nem merészkedtünk, inkább a cukrászatot figyeltük meg közelebbről és a habzsák helyes használatát gyakorolhattuk vagyis az áhított főzőtanfolyamból is megvalósult valami. :-))
Mert a jó szállodaigazgató is holtig tanul.

A wellnes részleg is pazar és ahogyan az igazgató kisasszony megállapította hihetetlenül karbantartott és makulátlanul tiszta. A bio- és infraszauna no és a sószoba volt a legnépszerűbb nálunk.
Az Atlantisban a gyógyvíz is helyben van. Ennek mondjuk a felnőttek örülnek leginkább. A gyerekek az élménymedencében vagy a kinti medencében lubickoltak. Ugyanitt van felállítva egy óriás trambulin amin Eszter minden este és reggel edzett, mert egy jó igazgatónak az egészségével is törődnie kell.


Végezetül a gépházat, a medencék üzemelésének központjába mentünk le. Vízmintát is itt kell venni de Eszter most eltekintett ettől, mert saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy itt ügyelnek a klór adagolására. Végre nem csípte az orrunkat semmi. Mert egy jó szállodaigazgató ügyel a részletekre.

A konferencia terem egyik részében X-box, pingpong asztal várja a nagyobbakat. A kicsiknek biztonságos csúszda van felállítva. A gyereknap alkalmából most extra programokkal is készült a hotel. Akinek kedve volt az szumó birkózóvá válhatott vagy játszhatott az óriás társasjátékkal de készíthettünk üvegmatricát is sőt egy
lufihajtogató bohóc is fokozta a gyerekek hangulatát. Újabb figyelmesség az is, hogy szendvicsek (levágott héjú, mert ugya a legtöbb gyerek úgy szereti) és ital volt ízlésesen kitéve nehogy az éhség elrontsa a jókedvet.

Eszter éppen az órásdobókockával dobott egy hatost amikor megkapta Szuromi György igazgatótól az elismerő oklevelet amiben tanúsítják, hogy gyereknapon ő vette át az irányítást. Ez az emléklap azóta képkeretben, Eszter szobájának falán van, hogy minden alkalommal amikor ránéz emlékezzen a nem mindennapi élményre és ha egyszer tényleg szállodaigazgató lesz belőle (most éppen azt szeretné) akkor megmutathassa, hogy így kezdte.



Nem sok kedvünk volt elhagyni a hotel kényelmét de azért kiugrottunk felfedezni a várost és a fő attrakciónak a bringóhintózásnak is eleget tettünk. Felfedeztük a környék szállodáit és megállapítottuk, hogy az Atlantis mind közül a legízlésesebb, legelegánsabb és nagyon büszkék voltunk arra, hogy mi is a vendégei vagyunk.


Hajdúszoboszló tökéletes célpont a felüdülni, újjászületni, kikapcsolódni vágyóknak. Itt található Európa legnagyobb fürdőkomplexuma ami önmagában csábító. Ám ha az is fontos valakinek, hogy a családjával magas színvonalú, minden igényt kielégítő szállást találjon, ​​​​​​akkor a Hotel Atlantis a tökéletes választás. Mi már tudjuk.


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Sokan örültek velünk együtt és sokan gratuláltak. Nekik is csak azt mondtam amit most leírok. Ne féljetek játszani, pályázni! Bátraké a szerencse és ha meg sem próbáljátok akkor biztosan nem nyerhettek. Ugyanakkor kétszer is érdemes megnézni milyen játékban vesz részt az ember, érdemes elolvasni a feltételeket a szabályt, nehogy szomorúság vagy igazságtalanság érzése uralkodjon el a gyereken vagy épp a szülőn.

Eszter egyébként nem sokkal ezután a saját szülinapi zsúrját is megnyerte, mert részt vett a Zsúrom.hu pályázatán ahol egy naplóbejegyzést készített és ami annyira jól sikerült, hogy a zsűri neki ítélte a fődíjat, egy szülinapi bulit. (Ezen a pályázaton Noémi is indult de szerencsére nem szomorodott el, hogy nem az ő műve lett az első, hiszen Eszter nyereményéből ikertestvéri jogán ő is profitál. )

2016. május 9.

Névnapi palánták






Telitalálat. Ez a szó jut eszembe a lányok névnapi ajándékáról. Egyszerűen zseniális! Minden alkalommal ezt gondolom amikor elsétálok a tankertünk mellett. Ilyenkor tavasszal különösen így érzem és hangosan ki is mondom. Tavasszal ünnepeljük Noémi, Eszter és Hanna névnapját is és minden évben ilyenkor érkezik sógornőm a palántákkal, amelyeket aztán vele vagy nélküle elültetünk a bátyám által eszkábált kis tankertbe. Abba a kertecskébe amelyik három évvel ezelőtt készült (írtam is róla) a névnaposoknak azzal az ígérettel, hogy minden évben jön belevaló palánta is.

Idén is megérkeztek a nagynéni ajándékai amelyeket aztán közösen el is ültettek. A paradicsom, a paprika, uborka és karalábé palánták az általunk korábban elvetett retkek mellé kerültek.


Az aprócska retekmagokat még kora tavasszal ültették el a lányok, mert megint hitetlenkedtek, hogy abból valaha normális méretű zöldség fejlődik majd pedig máris szemmel látható az eredmény, a természet csodája, hogy a növény meghálálja a törődést és azt ha a csigákat arréb hajítják.
A leglátványosabbab egyébként a napraforgómag ültetésével demonstrálhatjuk, hogy milyen csodálatos a természet. Biztos vagyok benne, hogy idén is elvetünk valahová egy két ilyen magot, hogy nyár közepére újra a magas, nagy tányérú virág legyen kertünk dísze.


A világ legjobb ajándéka!-mondom magamban amikor látom, hogy gondozzák, locsolják a palántákat és rohannak hozzám, ha meglátnak egy termést kirajzolódni. Látni a saját szemükel hogyan alakul ki a csenevész szárból egy kislabdányi karalábé, hogyan érnek a paradicsomok szép pirosra és csodálják azt is ahogyan eléri megfelelő méretét és alakját a paprika.

Nem tudom, hogy annak akinek nagy földje van és természetes a gazdálkodás, földművelés, ültetés, betakarítás látványa ugyanúgy elalél attól ha szép a termés, hogy ők is csodálattal nézik a természetet ezt a nagy varázslót vagy már megszokták, nekünk városiaknak (még akkor is ha kertvárosban élünk) ez nem mindennapi.

Mondjuk nem is árt ha látják mennyi munka, vesződség, törődés, aggódás (mondjuk egy jégeső miatt) párosul még egy ilyen kicsiny kerthez is. Képzeljék csak el ugyanezt egy nagy termőföld esetén. Hogy ha kézbe veszik a hagymát, répát, krumplit, jusson eszükbe milyen fáradságos munka van mögötte. Szoktunk erről beszélni miközben kapirgáljuk a földet vagy éppen locsolunk.
Eszterrel különösen mivel mostanában szombat reggelente -mi a koránkelők- piacra járunk.




2016. május 8.

Fészekrakás





Budepest kertvárosban madárcsicsergősek a reggelek. Én ébredek fel leghamarabb a családban. Lemegyek a konyhába, elkészítem a kávémat és kiülök a teraszra töltődni, madárcsicsergést hallgatni. Próbálom felismerni a madarakat tolluk és hangjuk alapján. Elhatároztam, hogy felveszem majd annak a madárnak a hangját, amelyik úgy énekel, mint a "Ha én gazdag lennék.. " kezdetű nóta eleje és megkérdezem egy ornitológustól, hogy milyen madár éneke ez. Persze sosem tettem meg.

Mégis meghallgattatásra talált vágyam, mert egy új, telefonra letölthető zseniális applikáció pont ebben segít vagyis hang alapján azonosítja a madarakat. Sajnos kicsi a tárhelyem ami eddig nem izgatott különösképpen de a madárhang felismerő applikáció miatt veszek egy nagyobbat!





Szeretjük a madarakat noha a lányok megmosolyogtak amikor az előbb említett applikáció csodájáról meséltem nekik..
Tavaly a Naplás tónál jártunk, ahol madárgyűrűzést láthattak sőt a tenyerükbe vehettek egy törékeny kis barátposzátát és ők reptethették el a szabadba. Nagy élmény volt és azt hiszem ez vot az a pont ahol szorosabb kapcsolatba kerültünk a madarakkal.

Itt vásároltuk meg azt a madárodút is amit a kertünk vérszilva fájára tettünk ki, reménykedve hogy majd felfedezi magának egy madárcsalád és fészekrakás céljából birtokba veszi. (A MME-től bárki beszerezhet hasonlót és ezzel támogathatja működésüket.)



Télen gondosan etettük a madarakat aminek tavaszra meg is lett az eredménye. Az odúba beköltözött egy cinege család, fészket építettek, tojást raktak ám egy hatalmas vihar leverte a fáról az odút. Félve lestem bele és titkon azt reméltem még nem volt benne tojás és nem történt madárcsaládi tragédia ám sajnos nem lett igazam. A tojások ripityára törtek, a madármama pedig keservesen sírt valahol a bokrokban. Mi is..

Tanulva az esetből megkértem Zoltánt, hogy legyen olyan kedves és erősítse fel az odút olyan biztosan, hogy csak a fakivágással együtt tudjon leesni onnan.

Az odú úgy van kialakítva, hogy a tetejét egy mozdulattal felemelhetjük és ott beleshetünk rajta. Így késztettem az első képet még áprilisban ahol azt láthattuk, hogy mohából elkezdték építeni a fészek alapokat. Egy héttel később már pihe-puha szöszökkel bélelték ki majd még egy hétre rá már cinkemamát láthattuk a tojásokon üldögélni. Azóta nem merem zavarni őket, nem fényképezek, inkább egy élő webkamárás közvetítést figyelek a lányokkal együtt akik szerint ez maga az anyaság csodája. Ennyi éhes szájat etetni szüntelen és hogy emlékszik rá, hogy melyik fióka kapott már legyet.









Szóval ilyen kis csodák történnek most a kertünkben.